Miklós Anikó volt az egyik szerencsés kiválasztott, akinek műtétjéhez költségmentesen biztosítottuk a Silimed Pure Polyurethane Advance mellimplantátumot.

Miklós Anikó a műtét előtt:
Miklós Anikó beszámolója

42 éves 3 gyerekes anyuka vagyok, akivel a gravitáció már serdülő korban sem volt kíméletes. Szerencsére van egy szerető férjem, aki minden álmomat igyekszik megteremteni.

Pár hónapja hozta ismét fel a témát, ha már olyan régóta szeretnék formás kebleket, mire várunk még, kezdjünk bele. Elkezdtem utána járni a neten és mindent elolvastam az implantátum külső burkolatáról, mivel töltik meg, milyen formák léteznek, a műtéti eljárásokról, kockázatokról és persze az előnyökről. Így találtam Önökre. Nagyon megtetszett az is, hogy talán elkerülhetem a mellfelvarrást az Advance típusú implantátummal. Mint már említettem, a gravitáció nem kegyes velem, így egy részét elveszik a mellemnek. (Kicsit aggódok, hogy akkor biztosan elegendő lesz- e a méret, amit kiválasztottunk.) Nagyon sok önbecsülési, önértékelési gondot okozott, hogy a melleim nem a legszebb formájúak. A 3 várandósság, a nagy súlygyarapodás, -vesztés (utoljára 17-18 kg) még nagyobb változásokat hozott.
Szeretnék kihúzott háttal, büszkén, magabiztosan folytatni az életem. Egyszóval nagyon sokat jelent ez magamnak és a családom jövőjére nézve. Tudjam gyerekeinknek megmutatni, megtanítani, hogy akármi az álmuk, soha ne adják fel, és tegyenek meg mindent érte. Merjenek egyáltalán nagyokat álmodni és véghez vinni.
Igaz, megszakításokkal, de 27 év dohányzás után letettem a cigit, mivel azt olvastam, hogy a sebgyógyulást is befolyásolja és természetesen egy csinos nőhöz nem illik, ha füstöl, mint egy gyárkémény.

A műtét után:

Első mellfelvarrásom és implantátum beültetésem volt (2023.05.18) csütörtöki napon.

Ahhoz képest, milyen izgulós tudok lenni, ez most teljesen elmaradt nálam. Annyira régi álmom volt, hogy talán el sem hittem, hogy egyszer valóra válik.

Szerencsére voltak a férjemen kívül is emberek, akik mellettem állnak, támogatnak és segítenek már a felépülés idején is. Emiatt nyugodtan sétáltam be a klinikára és teljesen természetes volt, ami velem történik.

A nővérek körbevezettek, megmutattak mindent, majd elmondták, mi lesz a következő feladatom. Ezt kedves mosollyal az arcukon tették és érezni lehetett rajtuk, hogy szeretik a munkájukat. Elfoglaltam a szobám, majd jött egy kedves szobatárs is hamarosan, akivel jót lehetett dumálni, és nagyon kedves volt.
Fertőtlenítő fürdést követően jött egy kis várakozási idő, amit jó beszélgetéssel és pihenéssel töltöttem.

Majd megjöttek a Doktor Urak. Dr. Lóderer Zoltán Főorvos Úr, és a brazil Dr. Henrique Cintra Professzor Úr, aki szintén régóta plasztikai sebész és a Silimed implantátumokat használja. Szerényebb angol tudásom ellenére is érthető volt, ahogy a professzor úr elmagyarázta a dolgokat.

Ismét felmértek és elmondták a véleményüket, majd a felrajzolás következett. Itt kezdődött egy kis félelem nálam amiatt, hogy vetkőzni kellett. Ugyanis a szégyenlősségem igencsak előjött. Felrajzoltak, majd a fotózásra olyan zavarban voltam, hogy azt sem tudtam mit mond a főorvos úr, csak azt vártam mikor öltözhetek fel.

Valamivel később betoltak a műtőbe. Az altató orvossal is volt időm beszélgetni, aki nagyon kedves volt: amikor fázni kezdtem, betakart. Majd láttam, hogy jönnek be az orvosok és onnantól kezdve filmszakadás volt, amíg fel nem ébredtem.

Miután felébredtem, a nővérek vízzel, majd később keksszel kínáltak. Már akkor alig vártam, hogy végre főtt ételt ehessek, amit meg is kaptam. Hozzáteszem, igazán ízletes volt. A felállással, sétával is könnyedén megbirkóztam, természetesen a nővérek segítségével.

Másnap reggel, amikor bejött hozzám a Doktornő egy férfi ápolóval, onnantól kezdve a szégyenlősségem eltűnt. Minden gond, szégyenlősség nélkül engedtem magam megvizsgálni, a dréncsövet eltávolítani. Nem zavart, hogy mások is látják a melleimet.

Otthon az első napok a pihenéssel teltek. Igyekeztem mindent megtenni, amit a Doktor Úr mondott, de egy fontos dolog elmaradt, az pedig a jegelés. Sajnos emiatt (gondolom én) hétvégére a melleim nagyon megfeszültek, duzzadtak. A doktor úr asszisztens nőjének írtam, aki rögtön kedvesen válaszolt. A doktor úr hétfőn már rám is nézett, szerencsére nem volt semmi probléma. További jó tanácsokkal elláttak, és megbeszéltük a varratszedés napját.

Nem tudom, ki hogyan, milyen fájdalommal éli meg a mell műtétet. Nekem szerencsém van. Igaz eleinte volt izom húzódás, amitől a kezem nehezen emeltem egy-két napig (a kapott tornagyakorlatok sokat segítettek ennek elmulasztásában), a mellem is feszült, de semmilyen nagy fájdalmam nem volt. Holnap lesz egy hete, hogy műtöttek és inkább azt nehéz megállni, hogy ne csináljak semmit, mert nem fáj és elfeledkezem róla. Még a műtét előtt aggódtam, hogy furcsa érzés lesz, hogy egy idegen dolog van bennem, féltem a fájdalomtól, de ezek mind csak fölösleges fenntartások voltak.

Teljesen természetes, büszkén viselem az új nagyobb melleimet. Tudom, hogy sok idő még teljesen meggyógyul. Jelenleg nekem túl érzékeny a napra ruhán keresztül is, ez is idővel változik. Napról napra változik valami rajta. Így egy hét elmúltával a duzzanat lement, hiperérzékeny mindenre. A két mellem egészségi állapotát, javulási folyamatát nem érzem egyformának. A folyamatos háton alvástól nem lehet kipihenni magát az embernek. Nehezebb, a gravitáció is hat rá (de szerencsére nem úgy, mint korábban) lehet van egy-két kellemetlenség, de semmi olyan, amit nem lehetne elviselni.

Egyetlen pillanatát sem bántam meg, maximum annyit, hogy nem 10-15 évvel korábban vágtam bele. A sógornőm is megjegyezte, hogy női szemmel is jól néznek ki a melleim.

Műtét után 1 hónappal

Az elmúlt két hét változatos volt. Ahogy sétáltam az utcán, láttam, ahogy egy huszonéves srác megnéz, majd egy másik rám mosolygott. Észreveszik a változást.

Napról napra változik a melleim. Van úgy, hogy fáj egy kicsit, máskor már teljesen természetes. A hegek is szépen lassan leesnek. El is kezdtem a hegkezelést. Remélem nem sok minden fog látszani utána. Igyekszem megtenni mindent érte.

Most megyek a varratszedésre 2,5 hét után. Már nagyon várom mit mond a Doktor Úr, hogy hogyan tovább.

Szerencsére minden rendben volt. Eltávolította a varratokat, majd megmutatta, hogyan masszírozzam a melleim, és a tornát is folytatni kell.

Szerintem tetszett neki a hegek alakulása (nem kérdeztem rá, csak az arcán láttam). A SILIMEDtől vásároltam hegkezelő gélt és a Kék-Lukács krémet használom felváltva. A masszírozástól egyre kellemesebb, lágyabb, természetesebb a helyzet.

Eleinte tartottam attól, hogy a 2,5 éves nagyon anyás lányomat hogyan tudom emelgetni, megoldani mindent vele kapcsolatban. Nagyon okos, és megbeszéltem vele, hogy ő felmászik a kanapéra, és ott bújik hozzám, ha ölelésre vágyik. Ezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy nem kell amiatt halogatni az anyukáknak a műtétet, mert kicsi gyerek van. Nagyon okosak, és megértik, hogy anyának fáj és oda figyelnek.

Tegnap beszéltem egy ismerősömmel. Szóba került a műtétem. Nem gondoltam volna, hogy neki is szüksége lenne rá. Mesélte, hogy volt konzultáción és azt mondták, neki elég lenne csak a mellfelvarrás, mert elég a kötőszövete. Javasoltam neki, hogy rakasson be legalább egy kicsit, mivel a gravitáció az évek múlásával elkezd majd ismét hatni rá. Mondta, hogy fontolóra veszi.

A műtét előtt nem beszéltem róla senkivel, ezért csak most, hogy már nyíltabb vagyok a témában, vettem észre, hogy mennyi nő vágyik erre.

Amennyiben Ön is szeretne SILIMED mellimplantátumot, akkor érdemes most jelentkeznie, mert az AKCIÓS ÁR korlátozott ideig elérhető!

Bővebb információért KATTINTSON IDE, tegye meg az első lépést!

Az oldal további használatával elfogadja a cookie -k használatát. Bővebben

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás